Ha jól számolom, a múlt csütörtöki az ötödik olyan alkalom – vagy négy és feledik, ha máshogy nézem –, amikor belekezdek a World of Warcraftba.
Volt ugye az eredeti indulás, amit 2005 tavaszán éltem át. Oké, az megismételhetetlen volt. Aztán a Cataclysm elején az apai örömök elszólítottak Azerothról, és pár évvel később megpróbáltam folytatni a kalandozásokat, de az a pár kihagyott év a World of Warcraft életében is sorsfordító volt: átalakult egy butább, biztonságosabb játékká. A lore miatt időről időre próbálkoztam a ma retailnek hívott játékkal, de sosem sikerült egy-két esténél tovább leragadnom. Kiveszett belőle – számomra – a felfedezés öröme.
Ezért örültem meg a 2019-es Classicnak. Irtó jó élmény volt végigmenni az első kiegészítőn. Mindent bepótoltam, amit anno kihagytam. Sajnos a TBC-ben már ebbe is csúnyán belenyúlkáltak, és nem volt annyi időm, hogy a tankadinommal Karazhanon túljussak. Így maradt a casual játék Northrenden is, amikor megérkezett a SoD.
Na, az újra nagy élmény volt! A szakaszos szintezés, a világ bebarangolása, az apró változások, az új tartalmak a régi köntösben pont jók voltak. Az első két szakaszt sikerült lépést tartva megcsinálni, de aztán az endgame-ről megint lemaradtam. Teljes életet élni munkával, családdal, egyéb hobbikkal – ezt nem tudtam megoldani.
Így amikor jött a Classic Anniversary, újra Northshire-ben találtam magamat, és makacsul igyekeztem, hogy most sikerüljön. Végül megint a TBC-nél akadtam el, bár nyár végén egy elemental shamannal túljutottam a Karazhan–Gruul–Magtheridon szinten, amikor bejelentették a World of Warcraft Forevert.
Őszintén: először morcos lettem. Ahogy a SoD-ot kicsinálta az Anniversary, úgy ölte meg egyetlen nap alatt a Forever a TBC Anniversaryt. De aztán jöttek az infók, amik azt mondták, hogy ez most lehet tényleg végtelen, és nem kell rohanni.
Szóval beültem csütörtökön a béta indulásakor a gép elé, hogy na, talán most jön újra az én WoW-om!
Mi tetszik a Foreverben?
Egyrészt imádom, hogy ráncfelvarrták a grafikát. Ez már nagyon ráfért: a huszonéve is elég gyenge grafika mára nagyon elhasznált lett. Jó látni, ahogy Northshire felett ott magasodik Blackrock Mountain, és pöfékel a tűzhányó. Nyilván a víz a legcsodálatosabb, meg a fények játéka. A személyre szabhatóbb karakterkészítő is tetszik. Ez mindenképpen pozitív változás.
Megvan az otthonos érzés, de pillanatról pillanatra meglep a játék valami újdonsággal. A kétosztatú nevek, a kezdőterületen megtanulható szakmák, az a rengeteg új quest, ami elvisz korábban fel nem fedezett területekre. Két elég intenzív játéknapon vagyok túl egy 13-as warlockkal, és még mindig van questem Elwynn Forestben.
A kibővített, megváltozott történetszálak izgalmasak. A táborozással pepecselés is jó móka. Az, hogy a szakmáknak lett értelme alacsony szinten, és hogy tudom: nem kell loholni az endgame miatt – visszahozta az első ismerkedés élményét Azeroth-tal.
Úgy látom, sikerült azt kitalálni, hogy miként lehet értelmesen belassítani a játékot, és közben finoman rákényszeríteni az embereket arra, hogy megéljék a közösségi játékot. Egy csomó ismeretlennel álltunk párba a bányákban, hogy megoldjuk a nehezített küldetéseket, és mindig, helyből volt ember, akivel csapatba tudtam verődni.
Mi nem tetszik?
Ez egy béta még, de gyanítom, hogy az indulás napjaiban is hasonló probléma lesz a mob respawn időzítése.
Kell, hogy gyorsan újraéledjenek az ellenfelek, aláírom, hiszen sokan vagyunk rájuk. De közben kiirtasz kettőt egy föld alatti járatban, leülnél regenerálódni, de nem tudsz, mert pár pillanat, és az újraéledő mobok elkezdenek gyepálni.
Pedig így sem könnyű a játék, át kell gondolni, hogy egynél több mobot hogyan támadsz meg. De sokszor az egyébként sikeres stratégiát az újraéledő előző csoportok teszik tönkre. Ez majd persze beáll egy egészséges szintre, de most őrjítő.
Másrészt megint itt van a pénzprobléma. Nagyon-nagyon nehéz annyi pénzt összekaparni, hogy húzzad a szakmákat, fejlődjél, tanuljál. Persze kell a nehézség, de tartok tőle, hogy ezen még van mit balanszírozni.
Milyen a béta?
Ahhoz képest, hogy béta, kifejezetten stabil. Néha van lag. Néha egy funkció vagy NPC nem működik. Ez persze zavaró, de hát ez egy tesztverzió, észben kell tartani.
Tarts velem a felfedezésben!
Nem az új fajjal kezdtem, hanem direkt egy human warlockkal, hiszen az volt a leginkább kijátszott karakterem eredetileg is. Ahhoz, hogy megnézzem, miben más a Forever, mint a World of Warcraft előző verziói, ez a legjobb összehasonlítás.
Lesz majd új elfem is, meg mindenféle karakter, de a bétában a warlockkal megyek, és valószínűleg ezzel indulok majd neki november elején is.
Ha érdekel, hogy merre és mit csinálok, akkor tedd el a könyvjelzőkbe ezt a blogot, és nézz fel a YouTube-csatornámra, ahol rendszeresen streamelem a játékot!